Mint félig kiszáradt sáskák, rongy-fátylukat
emelgetik a Blaha Lujza téren a koldusok.
Ha nem hallanám a kerekek surranását,
az árusok rikoltásait, a talpak csattogását,
a sátrak mögül a megkorbácsolt tolvaj jajgatását,
azt hinném, egyetlen kórteremmé változott,
haldoklik India. De kérlek, ne hagyd abba,
ha nekiláttál, fejezd be működésed bennem,
vedd el utolsó reményem, Istenem! Holnap
is fölkelek, holnap is megyek engedelmesen
mosolykörutamra, koldusaid közé, ha engeded.
Mi mást kezdenél velem? Nincs bennem hit,
se szeretet. Ne hagyd, hogy hajnali négynél
tovább aludjak, űzz ki az utcára közéjük.
