Takács Zsuzsa: Test és lélek

Pillantásom kimenekült a fenyőfa
tüskés ujjhegyére, az ablakon túl
legelt a kéken-zöldön, akart, de félt is
messzebbre jutni, vergődött hosszan
a gallyakon, de hálójából végre szabadult.
Hullámzó, könnyű ösvényeken indult
a diadalmas trón felé, és fölszállt.
A szobában maradt száraz, üres tok
hallgatott és viselte történetét.