Álmomból verj föl minden éjjel
világíts rajtam mint esőcsöppön át
Fogyó-növekvő hold falánál
csak homlokod ne lássam szétszakadni
Mint tépett kendők mennyi-mennyi máglya
Szél után levél lépdelek mögötted
megroskadó füstoszlopok között
Madaraid közt holtan-elevenen
vonulsz a kongó kertben ifjuságom
Aki öngyilkosságot követ el, nem az életét akarja eldobni! Egy olyan élethelyzetbe kerül, amikor a lelkét mérhetetlenül nagy teher nyomja; már nem bírja
Ez a szürkeség, ez az oldalvást szökő kéményfüst, ez a szag, ezek a megvénhedt, ócska házak, falak, ezek a kutyák korai hascsikarásaikkal, vizelési kényszerükkel, ez
Vagyonod egy része rám esett, összepréselt és kilapított. Te megnézted, hogy ki lapít ott, s visszaadtál mindent szerfelett. Kikértem az örökség felét, s parázna nőkre
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
