Nem száll fel többé ez az este,
és nem ér véget ez a hely.
Elmúlt a nappal
s a reggel nem jön el.
Letéve az este szürke kőre,
nem száll fel többé, pedig szárnya van.
Elejtett tér
horzsolja lábamat.
Lábnyomukat, tudom, majd újra látom.
Megyek zegzúgos folyosókon.
Sötétebb minden fordulóban.
A lámpákat eloltom.
Molnár-Kozma Alexandra Az emlékezés útján a csend mögé ha nézek sarokba szórt vaskos tévedések térdelnek vezeklő magányban a múlt elnyűtt molyrágta paplanján az óhaj már
Új divat volt terjedőben a világ játszóterein: a gyerekekre új, kényelmes, ámde kissé mégis ormótlan szkafanderszerű ruhákat aggattak szüleik, amitől pont úgy kezdtek
Volt-e valaha is élete? Már abban sem volt biztos, csak azt tudta, hogy most nincs. Kiürült agy, kiürült szív, kiürült has. Hogy is lehetne így
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
