Ó – mondta, és ahogyan te szoktad, fel-
kiáltott szinte –, olyan sima a tested,
mint egy kislányé, sima és semleges. És
verejtékeztünk, mint a menekülők a tűző
napon a kavicsos, meredek, hegyi úton.
De idézhetném másként is a történetet:
a férfi negyvenhét éves volt, a nő öt-
venegy, és túlzás volt valóban az őket
gyötrő felhőtlen ég, a nap. Hogy nem ha-
jolt fölébük lombjával némi fa. Hogy me-
nedéket nem kínált fedél. Hogy üldözte-
tésüknek ilyen hevesen átadták magukat.
Megszoktam, hogy az ablakon kinézzek, s odapillantsak lefekvés előtt, vajon alul az örökzöld bokor csöndbe borult vagy föléledt a szélben? azon nyomban világosabb a park,
(Szabó Lajosnak) Képzeld, Lala, az idén igazi ősz van, nem olyan november közepéig tartó vénasszonyok nyara, vagy indián nyár, mint az elmúlt években. Nem a
Haloptikában olvadásponton túli táj a föld és az ég között vibrál: a délibáb párolgó szellemkép rajzát vetíti eléd; káprázata mögé elrejti másik felét. Portölcsér kavarog
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
