Takács Zsuzsa: Ó, mennyire

Ó, mennyire égek érte!
Nem ismerem meg arcomat.
Hagyom, szél hordjon, itt vagyok,
Széthullok, szétesem és nem vagyok.

Hagyom a tél, hagyom az ősz –
A Lánchídon, a Körúton
Lengessen, messze felmutasson,
Világítok, hát hagyhatom.