Mint vízbefultat hullám hordtalak
nyitott szemed volt iszonyu napom
ha partot érek megmenekültem
zokogtam – zászló vászna csattog-e
kibontva – újra visszarántasz újra
szakadék – égbolt madaraiddal
ne húzz el – szárazföld ha partot érek
kavics ropog – nyújtózom elfelejtlek
Forgószél tekeri örvénnyé a napot. Tenyerében ki-ki amit kuporgatott a hídra viszi. A vízbe beleejti; nincs már semmije. Eddig se volt semmi, hát fordul, elmegy.
A túl-közelből-szólás biztosan megzavar. Bársonyt borít a sebre. Pompás vöröse aztán erősen patakzik. Persze a késő este, a gyönge pillanat ideje veszélyes, mikor a gyanakvás
Csucsa felé épp így élhette meg a májust Ady Endre, s mintha nagy barna szemével nézném a magas szorosra kéken záruló eget, melyben az erdők
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
