Takács Zsuzsa: Nyár

Nem lett május. A bársonyujjú évszak
nem játszott gyönge levelekkel boldogan.
Nyár jött, durva, száraz, foltokban hulló
fű, a földben repedés. „Szeretni foglak!”,
mondtam, de értelmét vesztette a mondat.
Felőlem meg is halhatsz. Te lennél
az első halottam. Utánam az első te lennél.
Hogyan csináld? Csak bátran.
A siklást, mint az egyesülést,
elszánt, forró, gyönyörtelt mozdulattal.
A hideg elviselését később, akár a bogarak.
A fénnyel való találkozást, ha van
– hadd világítson rajtad át –,
elengedve végre magadat.