Takács Zsuzsa: Nosztalgia

Ki hitte volna, hogy visszatérhet
ugyanabba az időbe? hogy nem
mozdulnak el az utcák, míg hazug
évszakokban járkál másokkal,
ide nem jön a tavasz? Álmodik?
Lehunyta szemét valóban,
de eső permetez, valaki
átmegy a kagylófényű hídon.
Végigtörli arcát, hangosan fölnevet,
hiszen ő az. Szerelmesével ő megy
a Ponte Sistón a januári, könnyű
esőben. A templomokból kivillog
a jászol, ajtók nyílnak és csukódnak,
pillantásuk selymében forog a világ.
A megnőtt fűben hideg szél szalad.
Micsoda keserűség mondatta vele,
hogy múlik az idő!
Fölnéz a mellette haladóra. Ujjong.