Hány helyen ott-nem-létük
fekete szobra?
Holt tárgyaik se
emléknyi asztalon?
Vonat viszi a létezőket,
de botladozó árnyuk
ki tereli össze?
Minden állomáson dideregnek, egy helyben elesnek.
Fellépsz az üres vagonba.
Elhajított cigarettád
– mert nem lehettél meg velük tovább –
örökre égeti a szád.
Hol semmi nem fáj – messzeség,
nem vagy tőlünk olyan messze,
hogy tengerünk ki ne kezdje partjaid,
hogy ne hangunk verje vissza –
pedig partjaid beomoltak,
s nem szólunk, mióta.