A ház külső fala felől nézve látszott
a folyó, körül kitárt tetők, fehér falak,
nem tudta eddig – gondolta megindultan –,
Isten tenyerébe rajzolva lakik.
Kapaszkodott egyre feljebb a sziklán,
s hirtelen gyanakodni kezdett,
hogy szökellése zuhanás csupán.
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
