Takács Zsuzsa: Hiába vagy itt

Hiába vagy itt, mintha egy köd-lény
ülne a helyedben. – Itt volt –
mesélem neked. Felrázol. – Itt vagyok!
– Itt volt és beszélgettünk!
Ütöd az asztalt és rámkiáltasz
– Most beszélgetünk!
– Most? – próbálok figyelni,
de nem értem, mit akarsz mondani ezzel.
– Itt volt és beszélgettünk, és azt mondta
szeret. – Most mondom neked!
Olyan kétségbeesett vagy, annyira
bizonygatsz valamit, hogy
nem merem megkérdezni tőled hangosan,
mért kell fizetnünk mindenért,
és szinte már bánom is, hogy
engedtem, hogy ilyen sokáig maradj,
mert talán azt hiszed, van még remény.