Milyen hamar vége lett! Az előbb még
csokrokat kaptam és forró csókokat
most vége. Kinyitottam az ablakot, ki-
hajolok az utcára, búcsúhangokat hal-
lok, dudálást, hangos beszédet, a szét-
oszló csoportosulás zajait, mint egy
karnevál végén. Sötét van, az ég komoran
változik, vált, új arcokat kíván látni,
unja a régit. Nincs bennem harag; bele-
egyezem. Zúgás közeleg, fölerősödik, csi-
tul, távozik. Mint akit kimentettek egy
folyóból és partra tettek: új vagyok.