Amit ígér az egyik, a másik visszavonja.
Szállsz és lezuhansz. Így telik tizenhat
órád. Reggelre elmúlnak sebeid.
Újszülött testem, kezdj új életet! –
bíztatod magad. Hallják a biztatást
mind a zöldek a kertben. Fejüket
felütik, a kérdezgetés megindul.
Zöld ruhában lépsz az utcára te is.
Ezek a zsúfolt, reggeli villamosok.
Bőrök bársonya, porcelán babák
illatos blúzai. Törékeny csuklódon
a géz, jóelőre.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
