Takács Zsuzsa: A szolgák

A szolgák kiszóltak,
hogy ne zaklassuk őket, mert
alszik az Úr, és nem akar
fogadni minket. De mi benéztünk
a zsalu rései között a sötétbe,
mert szemünk, mint az éjszakai
állatoké: világít.
És láttuk, hogy ők alszanak,
de nem jóízűen: hason vagy hanyatt,
hortyogva, mélyen, hanem: állva,
ugrásra készen, szemüket félig
leeresztve. Mivel egymásban nem bíznak,
tőlünk meg félnek,
mert kérdéseink értelmetlenek,
és közben a könnyeink csorognak.