Takács Zsuzsa: A mesteri szerkezet

A mesteri szerkezet, mint kártyavár,
felállt. Egy tévésorozat nagyjelenete lehetett
volna, a zárófejezet, maga a csúcs.
A négy szereplő, a látszatéletet élő szülők,
a példásnak vélt apa és anya árnyékában
felnövő fiú és lány fölkerekedett,
s a hajnali derengésben járta a lakást,
egykori birodalmát. A sarkig tárt ajtók
nyikorgásától kísérve felhúzott bábokként
botladoztak a szekrényből találomra
előráncigált ingek, blúzok és zakók ujjaiban,
a szoknyák megtört fodrait taposva.
Tudtuk is mindannyian, képzelt nézők
és szereplők, ez csak a kezdet, de így lesz
örökké. Amikor már régen nem leszünk,
az oktalanul ránk virradó napban
ott forgunk majd az idegen
füleknek észlelhetetlen zenében.