Keresés
Close this search box.

Takács Krisztina: Vers

Szemgödreimbe bezárva
rejtettelek könnybe, örömbe
tápláltalak szám melegéből
s bölcsőd mellett mosolyogtam
én amikor elaludtál.
Vágyamból növekedtél
felnőttél szerelemre
s én lettél te is: éles
szemmel időző, csengős
lépteit hosszúra lépő –
mégis makacs aggodalommal
küldöm utánad az áldást
most amikor kieresztlek

További bejegyzések