Takács Krisztina: Kételkedő

azt mondtad visszatérsz még
hogy fény lehess fölöttem
de én fehér gyolcsba csavartam a tested
és elsirattalak
azóta napperzselte hontalan utakon
égeti kihűlt lábnyomod a lábom
bíbelődöm tékozló fájdalommal
s hogy meleged még megtalálom
nem hiszem már
hiába szólsz mert nem hiszem a hangod
nem hiszem a szemed villogását
s a gondvájta nehéz barázdát
sem hiszem homlokodon
ujjam tenyered súlyos árkába ás
motozó hitevesztett mozdulattal
vagyok kételkedő szánalmas Tamás