képzeltelek napba, fába
léptemet, akárha látnád,
úgy vigyáztam… aztán tomboló
tüzet csináltam
örömben égve, figyeltem
füstje égig ér-e,
megnyílik-e majd a fény
és benne – oktalan remény –
remegve, porbelepte, út-
csigázta szomjas elme
megtalálhat –
állok mégis kint
szűkölve, mint az állat,
állok én is – és nem értem –
gyilkosok közt tettenérten
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
