Hűs homlokukra dől a vízfolyás
kezükben összegyűl a hó a fagy
de arcukon már nincs csodálkozás
Holtak segítik át az éjszakánk
szemükre vonva mind az est kopott
ruháit fényt felejtést hagyva ránk
hisz tiltatlan gyümölcsöt ízlelő
ajkukon az égre tárt mosolyt
úgyis őrzi földbe kőbe zárt idő
Aki öngyilkosságot követ el, nem az életét akarja eldobni! Egy olyan élethelyzetbe kerül, amikor a lelkét mérhetetlenül nagy teher nyomja; már nem bírja
Ez a szürkeség, ez az oldalvást szökő kéményfüst, ez a szag, ezek a megvénhedt, ócska házak, falak, ezek a kutyák korai hascsikarásaikkal, vizelési kényszerükkel, ez
Vagyonod egy része rám esett, összepréselt és kilapított. Te megnézted, hogy ki lapít ott, s visszaadtál mindent szerfelett. Kikértem az örökség felét, s parázna nőkre
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
