Takács Krisztina: Félelem

Valami bennem összeomlott.
Roncsolt sejtjeimből építgetem magam.
Odakint halott virágok
szirmaikat bontják hangtalan.

Dermedt tavasz. Maradék hitemet dermeszti
holttá. Lehet, életre szülhetné még a nyár.
S én vacogva félek, hogy akkorra nem leszek
irgalmas istenek kegyeltje már.