Talán már nem is szeretlek,
csak kellesz még,
megszoktalak kicsit.
Az évekkel sem szelídülsz,
ítélet vagy és szükség.
Talán már nem is kellenél,
csak hegesen gyógyulva
maródtál belém.
Az éjjelekben sem nyughatsz,
kereszt vagy és büntetés.
Nem, megint csak tévedek,
Te harcom vagy és én ünneped.
Szívesen cipellek tovább,
mint néma tenyér a sóhajt.
A mindenen vagy idegvégződés.