Majd lassan szétcsiszolódunk,
úgy egymásba hasadva.
Sosem tudtam milyen az,
csak beléd fonódtam.
A hangtalan napok alatt,
ahogy egymást tépjük,
gyöngybe öltözött ünnepnapokon,
cibáljuk minduntalan.
És mégis, valahogy így való,
ez lehet az,
mikor mindennek kivésett helye van.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
