T. Kocsis Gabriella: Kőbe vésve

Majd lassan szétcsiszolódunk,
úgy egymásba hasadva.
Sosem tudtam milyen az,
csak beléd fonódtam.
A hangtalan napok alatt,
ahogy egymást tépjük,
gyöngybe öltözött ünnepnapokon,
cibáljuk minduntalan.
És mégis, valahogy így való,
ez lehet az,
mikor mindennek kivésett helye van.