Már épp elhittem, hogy örök minden buborék.
Pont azok, miket te fújsz szalmaszál kezeddel.
Néztem, ahogy magasba repülnek,
égig érő nappal játszik színük,
felérve is gömbölyödnek.
Szavakat csomagoltál bele.
Mindnek íze volt,
de ha félrenéztem elpukkant mind,
szivárvány esővel le a földre.
Úgy itta be, mint én,
beszívódott a bőröm alá,
és fázva kerestem valami kabátot,
hogy elrejtsen a szappanhab alatt.
Ez nem az én történetem – szerencsére –, hallottam valakitől, aki olvasta már a neten. Állítólag így zajlott. Vagy másképp. Semmit nem változtat a lényegen.
– Csókolom, Ágika, tud ma fogadni? Kellenek a kezecskéi. – Négy óra, ha jó lesz, Gyimes úr… – Remek! Csókolom. És tudja… reziliencia… Ági elmosolyodott,
Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
