Már épp elhittem, hogy örök minden buborék.
Pont azok, miket te fújsz szalmaszál kezeddel.
Néztem, ahogy magasba repülnek,
égig érő nappal játszik színük,
felérve is gömbölyödnek.
Szavakat csomagoltál bele.
Mindnek íze volt,
de ha félrenéztem elpukkant mind,
szivárvány esővel le a földre.
Úgy itta be, mint én,
beszívódott a bőröm alá,
és fázva kerestem valami kabátot,
hogy elrejtsen a szappanhab alatt.
További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2024. október 31.
október 31, 2024
Varjú Zoltán: 1956
október 23, 2024
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
Szerkesztőségi hírek – 2024. szeptember 30.
szeptember 30, 2024