– avagy Karácsonyi Káosz –
Kicsi, nagy vagy közepes?
Élő, vágott, műremek?
Zöld, fekete vagy fehér?
Kinek, melyik, mennyit ér.
Halat vagy húst? – és milyet?
Disznó? – az most nem lehet.
Csirke, pulyka? – mi a jó?
Az ünnepre mi való?
Póló, bögre, hűtőgép?
Pénztárcánk már nem elég.
Kinek, mit és mennyiért?
Agyalunk a semmiért.
Tán az ünnep erre kell?
Versenyezzünk? – és kivel?
Mi ez, ha nem szomorú?
Karácsonykor ez a jó?
Öröm és a szeretet,
mely összehoz titeket!
Vajas vagy zsíros kenyér,
pont úgy jó és annyit ér.
A legfontosabb elveszett,
hisz nézd e Káosz-ünnepet!
Mindenki fut szanaszét,
a szív dobog, de nem azért.
Hogy megéld az ünnepet,
úgy szívedben a szeretet
csupasz, mint az a fenyő,
mi sűrű erdő mélyén nő.
Örül hónak, fagynak ő,
vagy ha hull rá langy eső,
örül, mikor süt a nap,
vagy épp a szél dúdolgat:
Fenyőünnep ha eljő,
itt már az új esztendő,
beköszönt a tél s a fagy,
ám a szív meleget ad.
