Hibátlan-szürke, úri parádé,
mint parfümgyár tömény lehelete.
Díszesen csomagolt, óriás csokoládé,
mézes-mázos masnik bonboniere.
Sehol egy ránc, egy hajtás,
vasalt arcok festett mosolya.
Aranyló fénnyel villogó ujjpercek,
előreírt forgatókönyv doh-szaga.
Valódi álcák mögött ál-valóság képe
színtelen színekkel palettára téve.
Tucatképeket festő, kikiáltott művész
műértő-közönség kényére-kedvére.
Estfénye-szónoklat zuhan a csendre,
feszülten dadogva a papírszövegbe.
Ki írta? Ki érti? Ki mondja: tényleg?
Végét jelentő, buzgó éljenzés a lényeg.
Hibátlanul szürke, úri parádé,
mint parfümgyár bűzös illata,
sehol egy ránc, végtelen tánc,
vasalt arcok feslett mosolya…