Múltból lett jövő? Te esztelen!
A jövő folyik bele a múltba,
halkan, nesztelen.
A jelen pedig, e lélegzetnyi pillanat,
tovatűnik, mint törékeny fény,
mint zúgó áradat, parttalan.
Csoda-e mégis? A régben született,
az alkotó tollából, jövőként látta
e világot, mi nem is létezett.
Elvarázsolt idő, képtelen-képzelet,
a se-süveg se-palást költő,
kacagó-mulandóságot, ki papírra vet.
Múltból lett jövő! Volt az, mi leszen.
A múlt folyik így a jövő útján,
halkan, csendesen.
A jelen pedig hosszú, időtlen pillanat,
tintából születő jövő,
hallod örök moraját, parttalan…
