Csak állunk, kéz a kézben, és csodáljuk a hegyet,
a fölénk magasodó sziklák peremét,
a forrást, mi szemünk láttára születik újjá,
suhanó árnyak között a táncoló fényt.
Leülünk, kéz a kézben, és csodáljuk a mezőt,
a csillag cseppekbe zárt hajnal harmatát,
mint tavaszi vászon, szivárványszínekkel festve,
lelkünkben virágzó, bódító illatát.
Sétálunk, kéz a kézben, és csodáljuk a tengert,
a végtelent, melyben az élet megfogant,
a vihart, mi a hullámok tajtékával lejtve,
mélybe sodorja azt, mi fövenyén maradt.
Csak nézzük, kéz a kézben, és csodáljuk az utat,
az idő homokszemeit, mi előttünk pereg,
életünk tűnő képsorát, mit őriz a holnap,
az emlékösvényt, mi a jövőbe vezet.