Hajnal hasad, vagy megtörik,
borúlátásom küszködik, derűmmel.
Hegyek ormát még láthatom,
csupán álom e nyugalom, mezőkkel.
Hol vagy vérem pezsdülése,
akarnok újraalkotás erő?
Patak frissítő csobogását hallom,
szellődalt susog a távoli erdő.
Kitúrtak földi jóság rejtekéből,
előjöttem, hát itt vagyok!
Mi a terved rongy élet velem, mondd?
Kiszáradt fákkal szomjazok!
Merre vagy hajléktalan otthon?
Síró, éhes kínok helye,
hol múlttal összeér jelenkor,
szikes földben van végső nyughelye.
Nem érzik szívem lüktetése,
továbbkeresni már nincs erőm!
Hontalan kor hontalan honom lett,
múlt emléke lesz hozzá a szemfedőm.
