Itt még a vadkörtefán is
Latrok és Fiak feszültek,
Hajnali csipkebokorban
Szent szüzek vérző fényt szültek.
Itt még a földbe is mindig
Mély sebet vágott a kapa,
S kárhozott kövek élébe
Beletört új ekék vasa.
Itt még a füstölőkben is
Sonkákon meghízott pondrók
Rágták az Isteni képet,
Húsvéti szentet megrontók.
De jöttömre Ő, a Fényes
Újra a fára szegezett
Minden ó – átkot, s áldott, új
Világot velem teremtett.