Szemgolyó fehére a holdtölte,
átszőve kráterek mély sebével;
elfolyik csarnokvizének fénye,
porlasztott homályfestékként ér le
a tengertürkizre, a földgömbre.
Ködgomoly trónol komor ormokon;
mohát, zuzmót éltet kőarcokon.
Az ég boltívén felhőhab oson;
alant a lombok zöld lánggal égnek.
Sikollyá torzul a madárének.
Fibrines horizontháttér előtt,
füzéreit hullatja az eső.
Hajnalkáprázat a panoráma;
körben a hegyek parabolája.
Vihar készülődik kelet felől.
Madárraj-felhő hullámzása kél.
Tollvitorlákat szárnyaltat a szél.
Szerelemcsírák zúzzák a sziklát.
Az ember alakját porba írják.
Szörnyek őrzik a teremtés titkát.