Szűcs János: Távol a tenger

Pupillájában kígyó tekereg: a harag;
tekintetének máglyája feketén lobban,
a túlparti sziklaszirtekből is vért fakaszt,
talpalatnyi árnyékban is megbújik, ott van.
Hideg ajkak leheletét, hús hőjét érzed,
meztelen csöndben lemeztelenített testek
márványhavára vetül a kék hűvössége.
Kősivatagot érzel. És távol a tenger.