Ölelkezésünkkel uraljuk a tájat.
Kifürkésszük egymás testbeszédét, húsát;
keressük súlytalanságunk egyensúlyát.
Bizserget a gyönyör elektromossága.
Véd bennünket szerelmünk bizonyossága,
és ha kell, őserőként teremt majd újjá.
Ölelkezésünkkel uraljuk a tájat.
Szeretkezésünk légszomjas gyöngyhalászat.
Ha felkeresem húskagylód lucskos kútját,
fűszerillattal üzennek a lagúnák.
Puha neszek vesznek körül, távol a lárma.
Ölelkezésünkkel uraljuk a tájat.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
