A Semmiből rebbent elő, idő előtt;
minden sugaras szerelemtől gazdag,
nyolc végtagú, gömböc, androgün magzat;
isteneket vörösre bosszantó előd.
Ám Zeusz haragja villámként lecsapott,
s mindeniket, „mint lószőrrel a tojást,”
kettévágta lábak, karok ág-bogát:
s ezzel a boldogság engem is elhagyott.
Azóta kár is keresnem kéjt a húsban.
Nyugalmam ott találom, ahol a múlt van.
Várhat lakoma, Szókratesz démona,
ledér hetérákon a természetes űr;
az óbor olaja édesen keserű,
mint egy tört amforában az éj doha.