(J. Hendrix; J. Joplin; J. Morrison, a 27-es klub
tagjainak emlékére, nekünk egyben vigaszként)
Örök mámor:
pucér szem fénygyümölcse.
Csillagként ragyog, pulzál,
velőrózsaként világít, virágzik
buja tájban, szárnyat növeszt,
eget üt át, feketét hallucinál;
körülüli e világi templomok,
korcsmák hideg oltárát/asztalát;
halált inhalál, másnapos gyümölcsei
magvára aszottan lógnak alá,
fagyfehér arcokra ver, tetovál
veres alkoholintarziát;
lassú kéken lobog,
akár a kandeláberben
meggyújtott Halál.
A testek orsójáról elindul
nap mint nap egy szál.
A számtalan fénytelen fonál
párhuzamosan a végtelenbe fut,
míg ki nem ürül a Szent Grál,
míg el nem porlik szádban a nyál.
És csak milliárd fényévnyi
száguldás után jön el hozzánk,
az első és egyben a végső, az
Örök találkozás.