Az orosz-ukrán háború előérzete
Sérült idegek vetítővásznán
szentjánosbogár-sziporkák
tűztáncával játszik az elme.
Hold helyett a helye: fekete
hold kel fel, űrben az űr.
Hiány a hiánnyal egyesül.
Egy világégés előérzete,
bennem villanó torkolattűz.
Rám vetül, bőrömre ráfeszül,
lefüggönyözött évek mögül,
távoli arcok kőredő árnya.
Szemem szénnel rajzolt
ábra, elhagyott bányagödör.
Mintha félvak lennék,
amorf arcok között
botorkálok, puskaporos
füstben.
Ólomszürkeség szülte
súly húz, húz lefelé:
a túlterhelt lélek –
beszűkült éter;
mélyén kőnehezék,
mérgezett élettér.
Lélegeznék, de
bordacsontok közé
ékelődött buborék
szorít – légszomj.
Harci díszben a démon.
Ami megtörtént régebben,
háborúk előszele ébred.
Szoríts magadhoz, kérlek! –
gyengéden, hátha fellélegzem.
anno Domini 2022.(02.01.)
