Az éjszaka védőburkot növeszt körénk,
lemetszi rólunk szemérmünk erényövét.
Húsod nyílik, mellkasomon ver a szíved.
Maradok testkereszteden kifeszítve,
ha már a vágy szerelmessé részegített.
Mezítelen tested prizmáin megtört fény,
ágyékodra teríti árnyak szőttesét.
Bujaságod másik világba varázsol;
körkörös labirintusodban sétálok,
el vagyok veszve, elbódít a kéjmámor.
Testiségünk sugall képzelt öröklétet,
így vagyunk egymásnak hamis tükörképe.
Időnk forgószárnyakon súly nélkül lebeg.
Másformában, mert e földön csak így lehet,
láttat majdan kettőnket az emlékezet.
Szűcs János: Kőrkörös labirintus MP3
Barbinek Péter Jászai-díjas színművész előadásában
