Szűcs János: Kezdet

Az Időembrió burkát repeszti,
elfolyt magzatvizén a Tér fodrozódik.
Nincs természet, nincs természetfeletti,
semmi sem valótlan, semmi sem valódi.
A lét még fantom, a Semmiben lebeg.
A titkok kapuján belül van a kilincs.
Aki szülhetne még meg sem született,
bár már annak is magja van, ami még nincs,
és ebből hajt ki majd minden halandó,
az ösztönök által vezérelt sokaság,
a haldokolni tudó barlanglakók;
a nemzés se’ lesz más, mint egy ősrobbanás.
Az öntörvényű káosz iránytűje
körbejár, mutat mind a négy égtáj felé,
erőtere szülhet egy remekművet,
majd ha a Napra néz az első zöld levél.