Haloptikában olvadásponton túli táj
a föld és az ég között vibrál: a délibáb
párolgó szellemkép rajzát vetíti eléd;
káprázata mögé elrejti másik felét.
Portölcsér kavarog a láthatáron túlra,
onnan vissza hőhullám indul vándorútra.
Sáskaszáj rágja a határt, aszály mindenütt.
A tájból kihull a színarany, a színezüst.
Testüregében harangnyelvként leng a lélek.
Égető forróság minden levegővétel.
Egyszer visszatérhet-e a nyár szelíd hővel,
ha az alvilág lesz a felhők temetője?