Szűcs János: Határ

Keltétől nyugtáig a naptüzek
lángra lobbantják az égi azúrt;
élőre és holtra rótt jel üzen,
s világunk zenittrónjáról az Úr.
Elhagy az anyag, páráll a lélek!
Írva van az időkapszulában:
„a végzetben új végkezdet éled,
még ha por sem maradhat utána.”
Meg is állhat, akár évezredig;
az idő nem méri önönmagát,
a jelenig mégis megérkezik:
a határ itt van, és nem odaát!