Szűcs János: Ékkő

Borostyán fogságában rovartekintet;
évmilliókból visszanéz. Időtlenül.
Pontszemében ül az utolsó fényinger,
zárványőslénye bross-szerű miniatűr.
Nekünk, halandóknak öröklétet mímel.
Kihalt fajából csak ő maradt. Egyedül.
Ősfenyő ragadozó könnyének dísze;
gyantaszarkofágban ékkővé nemesült.