nedves combok tüköroszlopok
tövükben fodros kráterajkak
testcsilláma vízüvegláva
a szobát átjárja húspára
szádat valami fémes íz
ágyéktól ágyékig
orgazmusvágy részegít
az idő tollát veszti
hazudod magadnak
mintha nem szállna
mintha padlóra
szórt ruhák hatalma
alatt magzatpózban
kuporogna
mintha tetszhalott volna
mennyi mennyei
mennyi ördögi hazugság
öncsalás kell
boldogoknak
boldogtalannak
a szürkés velőben rejtve
pókhálóidegek színtelen
filmjét vetíti az elme
gondolat is lehetne
de kinek kellene
helyette
a carpe diem-láz
elektromossága ráz
a fennakadt szem
kusza hajszálakat lát
majd elvonási tünetként
rád tör a józan másnaposság
********************************
az elhúzott függönyön
az ablakon túl varjúkárogás
mindennapi sár mocsár
kicsinyes intrikák közöny
és az ecetfa csak nő csak nő
az összefirkált tűzfalak előtt
Szűcs János: (carpe diem–láz) MP3
Barbinek Péter Jászai-díjas színművész előadásában
