Szűcs János: Az emlékezet elvesztése

Tudatalatti kazamaták mélyéről
az ösztönök szénrajzai behálózzák
a fehéresszürke agyvelő barázdáit
Vergődő hernyótestben hibernált
pillangólélek ködképe dereng
így álcázza magát az emlékezet
Zöld penészbolyhokat növeszt
rég halottak köré a feledés
szellemalakjuk ködbe vész
Az idő mint földrengés
átfutott rajtuk elvesztették
emberarcuk koponyájukból
üres tekintet néz a vizenyőskék
akvarellégre Csend hull avasodó
levélre sárga rögre temetőre
Nem gondolnak már a Teremtőre