A fájdalomnak színe van,
borvörösben jaj-kiáltás.
A bánat barna, nagy bogár,
szemedben ül. Csak villanás-
nyi öröm zöldül fenn, a fán.
Egy résnyi kék a délután-
ból itt marad. Te fekete-
-fehérben gyászolod magad.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
