Szilasi Katalin: Lélekrontó

Öreg és tört,
ráncos a föld.
A tó körül
fehér köd ül.
Láp és berek,
mind didereg.
Csönd a csöndben.
Dédelgetem
eltévesztett
szerelmemet.
Csupasz fák közt
talán te jössz
ölelésre.
Talán mégse.
Más vagy immár,
lélekrontó,
nem a régi,
csak hasonló.