Szilasi Katalin: „látjátok feleim…”

„látjátok feleim”
csak mi maradtunk
itt darabokban
meggörbült mosolyunk
és sűrűbben söpri
a pilla szemünket
kulcsolva kezünk
imamentes napon is
térdünk bütykös
a sok borulástól
ám innen messze az úr
nem látszik
és mi se látszunk
hamuval porral
ki törődne