Szilasi Katalin: Kendők

Nagyanyám fejkendőt hordott.
Ha bánata volt,
szorosra kötötte az álla alatt.
Néha feketére cserélte,
olyankor nem szólt senkihez,
kiesett kezéből a tésztaszűrő,
és a vizet is magára loccsantotta
anyám sírjánál, a nagyerdei temetőben.
Sohasem sírt, „az ember tegye, amit kell”,
és fehér kendővel kötötte fel
nagyapám állát,
amikor annak eljött az ideje.
De ha nevetett, megoldódott a fejkendő bogja,
és az előbodorodott, őszes-barna hajon
táncba fogtak a színes virágminták.