Összesöpörtem
a morzsát. Várok.
Nem jön már erre
az égi madár,
másfele húzza
az ösztön a vándort.
Árvult fák között
egymagam állok.
Adna kezem,
nyújtom előre,
nincs, aki kapja,
nincs, aki kérje.
Ferences gondom
esendő szándék,
temetem arcom,
hogy ki ne látsszék,
fekete csuklyába.
Miféle istennek,
miféle átka?
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
