Szilasi Katalin: Egyszer voltam

Egyszer voltam árva gyerek,
rúgott borjú, ijedt szemek.
Egyszer voltam gonosz kamasz,
lázadó és csöppet ravasz.
Egyszer szorgos nemzetszolga,
aztán bámultam a holdra,
s verset írtam. Kinek kellett?
Virrasztottam halott mellett.
Rossz feleség, jó szerető,
lusta asszony, isteni nő.
Hetedikként sírba szállok,
koszorút ne! Csak virágot.