Egyszer voltam árva gyerek,
rúgott borjú, ijedt szemek.
Egyszer voltam gonosz kamasz,
lázadó és csöppet ravasz.
Egyszer szorgos nemzetszolga,
aztán bámultam a holdra,
s verset írtam. Kinek kellett?
Virrasztottam halott mellett.
Rossz feleség, jó szerető,
lusta asszony, isteni nő.
Hetedikként sírba szállok,
koszorút ne! Csak virágot.
Ez nem az én történetem – szerencsére –, hallottam valakitől, aki olvasta már a neten. Állítólag így zajlott. Vagy másképp. Semmit nem változtat a lényegen.
– Csókolom, Ágika, tud ma fogadni? Kellenek a kezecskéi. – Négy óra, ha jó lesz, Gyimes úr… – Remek! Csókolom. És tudja… reziliencia… Ági elmosolyodott,
Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
