Szilasi Katalin: A csillaghalász

Egy nyári estén megrepedt az ég,
s a kékesszürke hasadékon át
földre rázta összes hullócsillagát.
Apám éppen hazaballagott,
markából egy nagy szákot csinált,
és elkezdte a csillagvadászatot.
Nagyot akart, mint máskor is,
s ahogy a kisgyerek bután
nyúlkál a buborék után,
kezével egyre csak kapkodott.
Nem tudtam, hogy ilyenkor
sírni vagy nevetni illik-e,
hát játszottam én is a csillagfogást.
Csak azt tudtam, hogy tudja ő is,
a levegőt markoljuk, semmi mást.